 |
 |
1. ábra |
|
| 2. ábra |
A holdfogyatkozások és megfigyelésük
A holdfogyatkozások elsötétedésének mértékéül az 1920-as évek elején vezették be a Danjon-skálát. Ezen L = 0 felel meg a nagyon sötét, L = 4 pedig a nagyon világos fogyatkozásnak. A Danjon-skála jelentőségét még a fotoelektromos mérések sem csökkentették, mert ezek során nehéz figyelembe venni az extinkciót, s egyébként is, így már egy fél évszázados megfigyelési anyag áll a rendelkezésünkre.
A Danjon-skála 0: nagyon sötét fogyatkozás. A
Hold a teljes árnyék közepén láthatatlanná válik. |
A Hold elsötétedésének mértéke a fogyatkozás során nagyon sok tényezőtől függ. A Nap aktivitása, vagy egy-egy meteorraj jelentkezése éppúgy befolyásolja, mint a fogyatkozás mélysége, az évszakok, vulkánkitörések, a légkör egyes rétegeinek állapota, vagy éppen a helyi látási viszonyok.
Az összefüggések felderítésére megvizsgáltam az 1960 és 1986 között lezajlott fogyatkozások fényességét. A 25 teljes holdfogyatkozásból a német, osztrák, magyar és amerikai amatőrök megfigyelései alapján 23 fogyatkozásnál találtam Danjon-fokozat megjelölést. Egy-egy holdfogyatkozásnál mintegy ±0,7 fokos átlagos eltérések adódtak a becslésekben. Az egyetlen extrém eltérés az 1986. decemberi fogyatkozásnál lépett fel. Itt L = 1 és L = 4 között minden érték előfordult.
|
|
1. ábra |
|
| 2. ábra |
Az 1. ábrán látható az egyes fogyatkozások skálaértéke. Feltüntettem a naptevékenység maximum (M) és minimum (m) időpontjait is. Az elsötétedés mértéke és a naptevékenység közti összefüggés csak nagyon nehezen mutatkozik meg. A 2. ábrán a Danjon-fokozat értékeit tüntettem fel a naptevékenység fázisának függvényében (0 és 1 jelenti a minimum, 0,5 a maximum időpontját). Meg kell állapítani, hogy az értékek sokkal erősebben szóródnak, mint azt a megfigyelések pontossága engedné.
Az 1. ábrán látható minimumok sokkal erősebb kapcsolatban vannak a vulkáni tevékenységgel. 1963. márciusában tört ki a Bali (Indonézia) szigetén lévő Gunung Agung vulkán. Az ezt követő holdfogyatkozás 1963. december 30-án a vizsgált időszak legsötétebb eseménye volt. Még a következő, 1964. június 25-i fogyatkozás is L = 0,5-et eredményezett. 1982-ben március végén, április elején volt aktív a dél-mexikói El Chichon. Az ezt követő július 6-i fogyatkozás ismét nagyon sötétnek bizonyult, csakúgy, mint a december 30-i.
A St. Helen 1980. tavaszi kitörése viszont csak nagyon bizonytalanul mutatható ki. Ebben szerepet játszik, hogy csak 20 hónappal később, 1982. január 9-én következett be az első holdfogyatkozás, de a kitörés is alapvetően különbözött a másik kettőtől. A bali és a mexikói kitörés egy hatalmas és tartósan megmaradó, kéncseppecskékből álló gőzfelhőt hozott létre a sztratoszférában. Csak néhány évvel ezelőtt derült ki, hogy a vulkanikus felhők élettartama és hatása nem a hamu, hanem a kénsavtartalomtól függ.
|
|
3. ábra |
4. ábra |
Vizsgálataim egy további érdekes kapcsolatot tártak fel. A 3. ábrán egyértelmű összefüggés mutatkozik a Hold fogyatkozás alatti összfényessége és a Danjon-fokozat között. Így az L Danjon fokozatból az összfényesség az
m(viz.) = 4,0 - 2,3 L
képlet alapján kiszámítható.
A 4. ábra összehasonlítja a holdfogyatkozás fényességét és mélységét (magnitudóját). Ez utóbbi megadja, hogy milyen mélyen merül a Hold a földárnyékba. Úgy tűnik, hogy az árnyék közepe sötétebb, de a kapcsolat nem olyan egyértelmű.
Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy az egyes hatások nagyon összetett módon befolyásolják a holdfogyatkozások fényességét. Ezért is fontos megbecsülni a fogyatkozás Danjon-fokozatát. A hosszú időn keresztül végzett megfigyelések alapján még érdekesebb kölcsönhatásokra is fény derülhet.
(Astronomie und Raumfahrt, 1989. 5/6. szám.
Fordította: Rinfel Mónika és Zsidi Beatrix)
Megjelent: Albireo, 1991. 1. szám
 |
 |
A Hold középpontjának
hőmérséklete az 1990. február 9-i fogyatkozás során.
A mérést 87,3 GHz frekvencián végezték egy 3 m-es rádiótávcsővel. |
A Hold infravörös fényességváltozása
a teljes holdfogyatkozás során 1993. novemberében. |
