CD-ROM
Néhány kép a CD-ROM-ról: (A letöltési idõ miatt a felbontást jelentõsen csökkentettük, ami nagymértékben rontott a minõségen. A CD-n található képek 200-400 kbyte méretûek.)
Mezopotámiai kudurru (határkõ) i.e. 1120-ból
Az emberek a Marsot már a történelem elõtti idõktõl kezdve ismerték, mint az öt vándorló-bolyongó csillag egyikét. Különleges vörös színe emelte ki a többi közül. A babiloniak 3600 évvel ezelõtt írtak a Marsról, feljegyezték változó fényességét és hurokszerû mozgását az égbolton. A képen látható kudurru a felirata szerint Eanna-sum- iddina földajándékának határát jelezte. Számos bolygó és csillagkép azonosítható rajta. A Marsot nyíl mutatja. A kõ tetején balra a Vénusz, középen a Hold, jobbra pedig a Nap látható.
Rajzok a Marsról
Míg Kepler a pályát határozta meg, Galileo Galilei a Marsot már a Földéhez hasonló világnak képzelte. 1609-ben nézte meg elõször a bolygót újonnan felfedezett távcsövével. Felismerte, hogy a Mars egy óriási gömb. Az elsõ ismert Mars-rajzot Francesco Fontana olasz csillagász készítette 1636-ban, míg az elsõ felismerhetõ felszíni részleteket Christian Huygens 1656-os rajzai örökítik meg (a képen a Syrtis Major foltja azonosítható). Ahogy a távcsõ fejlõdött, egyre többet lehetett a Marsból látni. Színes foltokat a felszínén, jégsapkákat a pólusain, felhõket és ködöt a légkörében. Ezek a megfigyelések lakott bolygóra utaltak, és ez a nézet egyre inkább elfogadottá vált.
Földcsuszamlás a Valles Marineris-ben (10°D, 45°NY)
Bár a Valles Marineris tektonikus mozgások következtében jött létre, sok más folyamat is módosította a megjelenését. A kép egy földcsuszamlást mutat a déli falon. Ez a tartomány keletre van az elõzõ felvételtõl. A földcsuszamlás részlegesen eltüntette annak a kráternak a peremét, amely a völgy melletti fennsíkon van. Figyeljük meg a földcsuszamlás törmelékanyagának mintázatát a Valles Marineris alján. Néhány jól elkülönülõ réteg látható a völgy falán. Ezek a rétegek különbözõ kémiai összetételû vagy különbözõ mechanikai tulajdonságú tartományok lehetnek a Mars kérgében. A kép 60 km-es tartományt ábrázol.
Az Uranius Tholus (26°É, 98°NY)
Az Uranius Tholus az egyik legkisebb vulkán a Tharsis tartományban. Csak 60 km átmérõjû, és 6 km magasan nyúlik a környezete fölé. Az Olympus Mons-szal összehasonlítva észrevehetjük, hogy az Uranius Tholus környezetében sokkal több kráter látható, vagyis sokkal idõsebb alakzat lehet. Egy ilyen kráter a kép felsõ részének közepén lávával van kitöltve. A láva a környezõ síkságról származik. Mivel ez a kráter a vulkán után, de a síkság keletkezése elõtt jött létre, ezért a síkság fiatalabb, mint a vulkán. Ezt a területet több, mint 3 milliárd évesnek vélik.
Hõmérséklet a Marson (142°NY)
Az ábrán a Mars felszínének hõmérséklet-eloszlását láthatjuk, amikor a déli féltekén elkezdõdik az õsz. A széndioxid 148 K (-125 °C) alatt fagy ki a légkörbõl. A nyilak az átlagos széliránynak és szélsebességnek felelnek meg.
A Viking-2 leszállási helye (48°É, 226°NY)
Tipikus, rozsdabarna homokkal és kõdarabokkal tarkított tájkép a Marsról. Figyeljük meg az égbolt (bár nem teljesen valósághû) színét. A marsi égbolt a felkavart por hatására általában narancssárgás, rózsaszínes. Nagyon tiszta idõben azonban halványkéknek mutatkozik. A marsi égbolt színe többféle változatban is szerepel a szakirodalomban. Ezért az 1997. február 26-an lezajlott WebChat beszélgetésen az Interneten megkérdeztük Jim Murphy-t, a Mars Pathfinder szonda meteorológus csapatának a tagját. Megmagyarázta, hogy az égbolt színe függ az idõjárástól. A marsi égbolt általában sárgás-rózsaszínes a légkörben kavargó por miatt. Ha néha teljesen kitisztul, akkor olyan kék, mint a Földön. Ezt a molekulák fényszórása okozza.
Az Olympus Mons térhatású látványa
Az Olympus Mons magaslatát egy 3-6 km magasságú meredek fal veszi körül, ebben egyedül áll a Mars kráterei között. Ez a hegység a legnagyobb a négy nagy Tharsis vulkán közül. Kb. 600 km átmérõjû, nagyobb, mint Magyarország. 27 km magasra emelkedik a környezõ síkságok fölé. Az Olympus Mons az egyik legnagyobb vulkán a Naprendszerben. Olyan nagy, hogy alakjának pontos bemutatásához a képet korrigálni kell a felszín görbülete miatt. A hegy lejtõinek átlagos emelkedése a vízszinteshez viszonyítva 5°, ez hasonlít földi pajzsvulkánokhoz.
Baktériumszerû alakzatok az ALH 84001 marsi eredetû meteorit belsejében
1996. augusztusában a NASA egy kutatócsoportja szenzációs bejelentést tett. A földi kõzetekben található fosszíliákhoz hasonló baktériumok maradványait fedezték fel egy marsi eredetû meteoritban. Ha következtetéseik helytállónak bizonyulnak, forradalmi módon megváltoztatják a Marsa vonatkozó elképzeléseinket. A Mars halott bolygó. Nincsenek mesterséges csatornák vagy õsi városok, nincsen egyértelmû jele bármi életnek a barátságtalan felszínen. De a Mars éghajlata régen sokkal enyhébb volt, vastagabb légkörrel, folyóvízzel, tavakkal és talán még óceánnal is. Az élet a Földön hasonló feltételek között indult meg, talán a víz alatti melegforrások környékén. Vulkánjaival és lávafolyásaival a Mars szintén rendelkezhetett melegforrásokkal. Ha óceánok vagy tavak voltak a felszínen, szintén létrejöhetett az élet. Az élet eredetét és történetét a Földön a fosszíliák alapján ismerjük, nem kell korlátoznunk a keresést a Mars felszínére. Sokfajta baktérium a mélyben, a kövek belsejében él, és elpusztul, ha fényre és friss levegõre jut. Talán ehhez hasonló organizmusok élhetnek lent a mélyben, a Mars felszíne alatt.