1986. márc. 13.

 Kedves Tibi!

Megkaptam leveledet s igyekszem minél előbb válaszolni. Tényleg: közel a 150. szám s egyben a 15 éves évforduló is. A „tallózás” és a „sztori” egész jó, s meg fogsz lepődni: tetszik az interjú ötlete is! Valószinűleg a jövő hét végéig megkapod a válaszokat. Készülj fel azonban arra, hogy túl röviden nem lehet a kérdések zömére válaszolni, így meglehetősen terjedelmes lesz. Azonban több kérdés is annyira összefüggő, hogy néhányat majd összevonok. Új kérdések, ill. olyan témák, melyekről érdemes beszélni, biztos lesznek; de ezek inkább csak „menetközben” fognak felmerülni. Biztos lehetsz benne, hogy jól kibeszélem majd magamat! Mint az öreg Walter Scott Houston, amikor a DSM-nek adott interjút! Tehát én is „öregszem”.
Van azonban a leveledben valami, ami nem tetszik – s ez enyhe kifejezés. Ha a „Köszö”-nek, amagyar amatőrcsillagászat nagy idiótájának valamiféle „visszaemlékezései” is benne lesznek a 150. sz.-ban, akkor tényleg visszavonulok mindentől, szóba sem fogok állni veled és még az „Albireo” azutáni számait sem fogom már elfogadni!!! Ez halálos komoly!!! A Keszthelyi az egyetlen személy, aki egymaga annyit ártott, mint mindenki más összesen! Rengeteg energiám ment rá, hogy ne „bandává” alakuljon át az AAK. A visszaemlékezéseit írja meg máshol, ahol ügyködött.
Azon is meglepődtem, hogy azt írtad: „Mizser-féle Albireo-asztrohumor”. Semmi köze nem volt ennek az Albireo-hoz!!!
Sajnos túl sok jót még nem tudok írni magamról. A látásom javult a kórházi kezelés után is, de még mindig gyengébb a kelleténél. Táppénzen vagyok idehaza, s nem is nagyon sietek vissza dolgozni.
Most hirtelen mást nem tudok írni. majd ha küldöm az interjút.

 Szia!

 Béla