Meghatottan
látom, hogy az Albireo webhelyén milyen szeretettel és múlhatatlan érdemeit
méltatva emlékeznek Szentmártoni Bélára. Egy kicsi adalékot szeretnék ehhez
hozzátenni, mivel Bélát a 70-es években - azt hiszem - én is barátomnak
mondhattam. Az én történetem tulajdonképpen három ember története: Szentmártoni
Béláé, testi-lelki jó barátomé: Tábori Béláé és az enyém.
Tábori Béla és Szentmártoni Béla valószínűleg közös munkahelyük, a kaposvári megyei kórház révén ismerték meg egymást. Egy délutánra a barátom megszervezte Szentmártoni Béla meglátogatását. A kaposvári Hunyadi János út 10. ezután legalább 2 éven keresztül a heti programunk fontos része lett. Mi nem foglalkoztunk olyan mélységben csillagászattal, mint Szentmártoni Béla, de nagyon érdekelt bennünket.
Béla segítségével megtanultunk eligazodni a csillagos égen, és ha jó idő volt, a sötétség beálltával számtalan csodálatos dolognak lehettünk szemtanúi a távcsövén keresztül. Szakavatottan és fáradhatatlanul kereste nekünk a látnivalókat. Nekem már akkor megvolt James Jeans: A csillagos ég titkai című könyve (1936), amitől Béla teljesen "odavolt", mivel gyerekkorának nagy nosztalgiái közé tartozott.
Beszélgetéseink is felejthetetlenek a számomra. Bizony mi nem "spóroltunk" a témákkal! Minden szóba került a Világegyetem keletkezésétől a sci-fi irodalomig, az UFO-któl a vallásokig, filozófiáig. Béla 1972-ben az Albireoban már megjelentetett néhány érdekes fényjelenség-fényképet is.
Tábori Béla barátommal egyforma binokulárunk volt. Nem tudom, melyikünk vette meg előbb, de a másikunk követte, mert csodálatos élményeket nyújtott. Nekem még megvan ez a 15x50-es Zeiss Pentekar, gyönyörű nagy látómezővel. Szentmártoni Béla készített külön a mi számunkra egy 8 lapos tetszetős kis katalógust "Mélyég objektumok látványa 50mm binokulárral" címmel, amit most is gondosan őrzök. Ideadta még az 1974-ben összeállított Kettőscsillag katalógust és egy 32 lapos csillagatlaszt. Ezek mind megvannak és néha-néha valamit keresgélek is bennük. Az 1972-es 9. számtól kezdve az Albireo számaiból is adott jó néhányat.
Béla megtanított bennünket egy érdekes módszerre, amikor szabad szemmel keresgéltünk és a láthatóság határán lévő csillagot vagy bármi mást akartunk meglátni. Azt mondta, hogy ilyenkor egy kicsit "nézzünk mellé", és jobban fogjuk érzékelni az objektumot. Kis gyakorlás után tényleg működött az "elfordított látás".
Szentmártoni Bélával volt még egy véletlen találkozásom 1973 őszén Kaposváron, a Szabadság (ma Berzsenyi) parkban. Valahonnét jöttem és a szuper 8-as filmfelvevőmben volt még talán 1 perc hely (akkoriban egy szuper 8-as filmkazetta talán 5 perces lehetett). Üdvözöltük egymást és a mosolygós Szentmártoni Béláról készítettem egy közel fél perces mozgófilmet. Lehet, hogy több filmfelvétel nem is létezik róla.
Nagy szerencsére megmaradt ez a felvétel, és unokám, Veronika segítő közreműködésével sikerült digitalizálni. Örömmel bocsátom az Albireo Amatőrcsillagász Klub rendelkezésére. A felvételen Béla mellett feleségem és 11 éves Tamás fiam látható.
A film letöltése (AVI, 3,15 megabájt)
Tábori Béla felejthetetlen barátom 1987-ben meghalt, Szentmártoni Béla pedig 1988-ban. Hármunk csodálatos 2 évére már csak én emlékezem.
Waller Gábor
Kaposvár
Kellemes meglepetésként ért Waller Gábor visszaemlékezése és
híradása a hihetetlen körülmények között megmaradt filmfelvételről.
Nagyon hálásak vagyunk neki és unokájának, Valler Veronikának!
Juhász Tibor