Szentmártoni Béla és az Albireo AK

---

Egy unalmas óra alatt, középiskolás koromban a padtársam furcsa papírt nézegetett a pad alatt. A cigarettaszünetben - mert 1970-ben még ez is járt a diáknak - megtudtam, hogy egy csillagtérképrõl van szó. Barátom késõbb elmondta, hogy van egy amatõrcsillagász ismerõse, a Béla, és ha érdekel a dolog, szívesen összehoz vele. Így ismertem meg Szentmártoni Bélát, és fertõzõdtem meg a csillagászattal.

Béla már sok éve aktív amatõrcsillagász volt, a 60-as években Kulin György munkatársaként Budapesten is dolgozott, itt tanulta meg a tükörcsiszolást. Angol nyelvtudását kihasználva elsõsorban az ún. angol nyelvterületen élõ amatõrökkel kereste a kapcsolatot, sikerrel. Házi könyvtárában szinte minden akkori csillagászati folyóirat rendszeresen járt, ami angol nyelven megjelent. A Sky and Telescope cikkein felnõve érdeklõdési területe elsõsorban a látványos észlelési témák felé fordult. Walter Scott Houstonnal folytatott személyes levelezése, a cikkeinek fordításai, egyre inkább a mélyég észlelés megszállottjává tette. A lassan formálódó baráti társaságának az általa készített távcsövek segítségével ismertette meg az ég csodáit, és tanította az észlelési módszereket. A rendszeres mély-ég és kettõscsillag-észlelést ebben az idõben kezdte bevezetni Magyarországon a The Astronomer (angol nyelvû amatõrcsillagászati lap) módszereinek felhasználásával. Az egyéni észlelõmunkán túlnõve gyorsan elkezdte szervezni az akkori CSBK tagjainak sorában az ALBIREO Amatõrcsillagász Klubot. Az AAK-nak bárki tagja lehetett, ha észlelt! Az észlelések közreadása, ill. a korábbi évek termésének bemutatása a LYRA címû, írógéppel sokszorosított és ma már muzeális amatõrcsillagászati ritkaságnak számító kiadvánnyal kezdõdött. A LYRA 7 számig élt, késõbb megjelent a szintén írógéppel sokszorosított, de már több észlelési témát is bemutató õs-ALBIREO, melybõl egy szám készült.

Béla idõközben a kaposvári amatõrökkel megerõsítve folyamatosan ostromolta az ismeretterjesztés akkori fellegvárát, a TIT-et, egy hivatalos csillagász klub létrehozása, ill. egy nagyobb példányszámú kiadvány megjelentetése kapcsán. 1971 nyarán ez végül sikerült, az ALBIREO Amatõrcsillagász Klub a TIT Somogy megyei Szervezetén belül mûködve lehetõséget kapott egy stencilesen sokszorosított kiadvány, az ALBIREO megjelentetésére. Az ALBIREO-t térítésmentesen minden észlelést beküldõ amatõr megkapta. Ez alól lehetséges volt eltérni, például katonaság, tanulás és egyéb családi okok miatt. Az alapító tagok közös megállapodással örökös jogot szereztek a kiadványra (ezt azóta a jogutód kiadó önkényesen megszüntette). Talán nem árt megemlíteni, hogy az AAK-t összesen 5 amatõr alapította, Béla vezetésével: Gombás Géza, Hudi László, Horváth László és jómagam.

Az amatõrcsillagászatba régebben aktívan bekapcsolódók bizonyára tudják, hogy a másik, úgynevezett központi észlelési tájékoztató ugyanebben az évben indult METEOR néven, ifj. Bartha Lajos vezetésével. Korábban történt kezdeményezés a témakörök megosztására, de ez különbözõ okok miatt meghiúsult. Az észlelõ amatõrök nagy többsége az ország minden részébõl az ALBIREO Klub részére küldte be megfigyeléseit, illetve támogatta elképzeléseinket. Természetesen a központi nyomás nem maradt el. Az ALBIREO hamarosan beszüntette TIT-es tevékenységét, és Kaposvár másik mûvelõdési intézményéhez, a Kilián György Mûvelõdési Házhoz tartozott névleg, míg a kiadvány a kaposvári kórház akkoriban modernnek tartott nyomdájában készült ROTAPRINT sokszorosítással. Az albireós évek minden bizonnyal legnagyobb hatása abból eredt, hogy a tagság az észlelési tájékoztatók mellett folyamatosan kapott egyéb kiadványokat, észlelési tájékoztatókat, térképeket, cikkfordítás-gyûjteményeket, melyek nagy részét szintén a Béla fordította, rajzolta, illetve írta. Az egyre nagyobb igénybevételt természetesen õ sem bírta a végtelenségig, a megnövekedett észlelési anyag szükségessé tette a rovatosítást, illetve a rovatvezetõk segítségének igénybevételét. Szentmártoni Béla soha nem törekedett egyeduralomra, sõt, mindig kompromisszumokat keresett, és minden önálló kezdeményezést támogatott kiadvány ügyben. Bizonyára sokan olvassák az újjáalakult DRACO-t, mely korábban szintén élvezte a Béla segítségét, és annak ellenére, hogy egy kis baranyai faluban, Bólyban adták ki, sokat segített azokban a hónapokban, amikor az ALBIREO megjelenését lehetetlenné tették. Az egyes témakörökre specializálódó kis lapok kiadásában is sokat segített, ilyen volt például a CIRRUSZ, a SHEDIR, a MAGNITUDO és a CYGNUS, a teljesség igénye nélkül.

Szentmártoni Béla és az egyre jobban erõsödõ METEOR, mely idõközben kinevelte a saját észlelõgárdáját, folyamatosan szemben állt egymással, de véleményem szerint az ellentét nem a kaposváriaknak volt köszönhetõ! A régi vitákat már nem kell feleleveníteni, de muszáj megemlíteni, mivel ennek is része volt abban, hogy Béla egészségi állapota megromlott. A legnagyobb "csapás", így visszaemlékezve akkor érte, amikor a Meteor felrúgva minden korábbi megállapodást, elkezdte a mély-ég rovat megjelentetését, annak ellenére, hogy ezt az egyet kérte a Béla cserébe az összes többiért. Ebben az idõben kezdõdött az erõs rivalizálás a két észlelõtábor között. A korábbi albireós rovatvezetõk egy része a METEOR-t választotta fórumul. Az ALBIREO megjelentetése egyre nagyobb munkával járt, így egyre többen kapcsolódtak be a szerkesztésbe több-kevesebb sikerrel, majd az egész kiadvány átkerült a GÖNCÖL Társasághoz. Az ALBIREO mint észlelési tájékoztató a mai napig is megjelenik, de véleményem szerint nyugodtan kaphatna nagyobb nyilvánosságot, mint jelenleg!

Szentmártoni Béla neve összenõtt az ALBIREO Klubbal, az országhatáron belüli tevékenységével talán a legtöbbet tette a magyar amatõrcsillagászatért, de mindenképpen meg kell említeni külföldi tevékenységét is. A magyar észlelõmunka úgynevezett angolszász stílusa egyértelmûen neki köszönhetõ. Az úgynevezett német stílus, melyet a METEOR kívánt meghonosítani, nem igazán vált be. Magyar amatõrcsillagászati megfigyelések külföld felé publikálása néhány korábbi szórvány adattól eltekintve szintén a Béla tevékenységének köszönhetõen vált lehetõvé. Az AAVSO-val kiépített személyes kapcsolata révén egyre több magyar amatõrt szponzoráltak a tehetõsebb amerikai tagtársak. Az észlelõ munkát távcsövek készítésével is próbálta elõsegíteni. Sok nagy fényerejû RFT-t csiszolt az amatõröknek szinte ajándékként, okulárokat készített sorozatban, stb. A Kaposvári Csillagvizsgáló természetesen a nagy álma volt, és rengeteget küzdött érte. Rengeteg megalkuvásban volt része, míg a TIT lehetõvé tette, hogy megvalósuljon a KUPO, ez az intézmény eredeti céljától eltérõen soha nem vált a kaposvári amatõrök otthonává, de ennek oka inkább az üzemeltetõben keresendõ. Mi kaposváriak, akik az ALBIREO-n nõttünk fel, nagyon jól, s talán jobban tudjuk, hogy Szentmártoni Béla mit adott nekünk, s fõleg, mit adott Nektek, akik most a DRACO-ban és a METEOR-ban olvassátok e sorokat. Az a néhány km-es szikladarab, melyet egy ideje Szentmártoni kisbolygó néven emlegetnek világszerte, méltán viseli az 1988-ban eltávozott amatõrtársunk nevét, s állít neki, ha nem is örök, de hosszú ideig szóló emléket.

Ezúton is köszönjük Mizser Attilának, hogy a névadási eljárást lebonyolította.

A cikk lényegtelen stiláris változtatásokkal megjelent a Meteor XXIV. évf., 11. számának 2-4, oldalán (1994. nov.) is. A fenti fénykép innen származik. A Meteor ezen számának 5. oldalán olvasható egy ismertetés a Szentmártoni (és a többi, magyar vonatkozású) kisbolygóról.