A BÉLA

interjú Szentmártoni Bélával

JT.: A Béla ... csak így emlegettünk, írtam a Bélának, voltam a Bélánál. S mindenki tudta, hogy rólad van szó, nem kellett magyarázni. Ezt a hatalmas népszerűséget az Albireo létrehozásának köszönhetted, így most megtiszteltetésnek vesszük, ha válaszolsz kérdéseimre. Kezdjük az elején: mikor és hogyan kezdtél el foglalkozni a csillagászattal?

SZB.: Erre csak azt a sablonos választ adhatom, hogy kora ifjúságomtól kezdve érdekelt a csillagászat. Mindent elolvastam, ami csak a kezembe került: könyveket, folyóiratokat. Még középiskolás voltam, amikor olvastam a Stella Almanach, a Stella folyóirat és a Csillagászati Lapok teljes sorozatát. Ezek az 1925-44 közötti kiadványok már akkor is erősen antikvár ritkaságok voltak.

JT.: Ha jól tudom, egy időben Pesten voltál. Milyen kapcsolatban álltál az Urániával?

SZB.: Valóban, 1956 első három hónapjában egy vállalati tanfolyam révén Budapesten "laktam". Ezt az időszakot használtam fel arra, hogy esténként feljártam az Urániában, elsősorban a távcsőkészítés miatt. Ugyanis az 1950-es években főleg távcsőoptikai ismeretszerzésre koncentráltam, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Már korábban is leveleztem dr. Kulin Györggyel távcső-problémákról. A budapesti tartózkodásom alatt abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy Gyurka bácsitól személyesen tanulhattam meg a távcsőtükör-készítés módját. Ha jól emlékszem, úgy 8-10 tükör elkészítésében vettem részt, 10 és 30 cm átmérők között. Sokszor záróráig csiszoltam, kézzel és géppel egyaránt. Ez töltötte ki szinte teljesen az Urániában az időmet. Nagyritkán persze felmentem a tetőteraszra, a bemutatásokra, de csak nézőnek.

JT.: Hány távcsövet készítettél összesen? Melyik sikerült a legjobban?

SZB.: Ettől az időtől kezdve úgy 5-6 éven át elég sok tükröt készítettem, 10-20 cm átmérő és f/4-f/5 fényerő között. Egy ideig, kb. 40 tükörig számoltam. De ha hozzáveszem a későbbi tükröket is, az általam készített vagy átcsiszolt tükrök száma kb. 80-100 közöttire emelkedhetett! Természetesen ezek szétszóródtak az ország csaknem egész területére. Ami egyben azt jelenti, hogy nálam csak az optikai próbán estek át, s nincs elegendő információm arról, hogy a gyakorlatban mennyire váltak be. Így nem tudom megmondani, mely tükreim lehettek a legjobbak. Kétségtelen, hogy a magam számára készített 19,2 cm-es, f/4,9-es tükröm a későbbiekben végzett mély-ég, kettőscsillag és bolygó észleléseim során kitűnőnek bizonyult. E távcső ma Gombás Géza barátomé. De több, kisebb, 10-13 cm-es tükröm képalkotását is volt alkalmam látni, ezek is kielégítették a speciális észlelési igényeket. Ezek a tükör- és távcsőkészítési akcióim azt igazolták: nem lehet úgy kategorizálni a reflektorokat, hogy ez mély-égre való, ez meg bolygóészlelésre. Jól parabolizált tükör minden észlelésre jó - ha nem feledkezünk meg arról, hogy az okulároknak is jó optikáknak kell lenni!

JT.: A távcsövek mellett azonban szükség volt elméleti ismeretekre is. A fejlődést pedig az idegen nyelvű irodalom tanulmányozása jelenthette. Mikor és hol tanultál meg angolul?

SZB.: Az enyhe túlzás, hogy "megtanultam" angolul. Mindössze a csillagászati szövegeket tudom elég jól fordítani. Angolul még a gimnáziumban kezdtem tanulni, ahol nagyon jó angoltanárom volt (dr. Beró Pál). Még azt is el kell mondanom, hogy bár nem vagyok valami nagy nyelvérzékkel megáldva, szótárral, s némi nehézséggel azért le tudok fordítani német, orosz és francia nyelvű csillagászati szövegeket is. Természetesen mindent gyakorolni kell, hogy ne felejtsük el a megtanultakat!

JT.: Hogyan tudtál beszerezni idegen nyelvű irodalmat?

SZB.: Nem is volt olyan nehéz, mint manapság gondolni lehetne. Az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején nagyon érdekes és jó, orosz nyelvű amatőrcsillagász könyvekhez lehetett hozzájutni nagyon olcsón az akkori Horizont könyvesboltban. Ilyenek voltak pl. Ceszevics: Mit és hogyan figyeljünk meg az égen?, Kulikovszkij: Az amatőrcsillagász kézikönyve, Nabokob: Csillagászati megfigyelések binokulárral, stb. Sajnos egyetlen ilyen könyvet sem adtak ki magyarul! Némely budapesti antikváriumban viszont meg lehetett szerezni régebbi, német nyelvű amatőrcsillagász könyveket, pl. Henseling és Gramatzky könyveit. S már akkor elő lehetett fizetni a Die Sterne című folyóiratra. Kissé nagyobb probléma volt angol nyelvű irodalom megszerzése. Ezt úgy sikerült megoldanom, hogy mint a TIT Csillagászati Szakosztályának a tagja, rendszeresen kikölcsönöztem a TIT központi könyvtárából a Sky and Telescope számait. Így nyílt alkalmam ennek a lapnak a tanulmányozására 1955 és 1968 között. 1969-től aztán egy amerikai barátom előfizette a számomra. Persze később már sokkal könnyebb volt hozzájutnom a külföldi csillagászati irodalomhoz és sokkal szélesebb skálán.

JT.: Az idegen nyelvű irodalom tanulmányozása más szempontból is hasznos lehetett. Ennek köszönhetted szerteágazó külföldi kapcsolataid kifejlődését.

SZB.: Közvetve a Sky and Telescope-nak köszönhettem az indulást. Szinte minden számában volt olyan cikk, amely felkeltette érdeklődésemet. S ez különösen állt az én két kiemelten kedvelt témakörömre: egyrészt a távcsőoptikára és távcsőkészítésre, másrészt az amatőrcsillagász észlelésekre, s ezek lehetőségeire. Távcsőoptikai problémákról levelezésbe kezdtem a Gleanings for ATM's rovat akkori szerkesztőjével, Robert E. Cox-szal. Ez odáig vezetett, hogy a Sky and Telescope 1967. augusztusi számában megjelent egy kis írásom s fényképem a 15 cm-es RFT-vel (Egy magyar amatőr...). Ezzel én lettem az első magyar amatőrcsillagász, aki szerepelt a Sky and Telescope-ban. Természetesen ez eléggé ismertté is tett, így nem is volt olyan nehéz kapcsolatokra szert tenni a másik vonalon, az észlelések területén. Ekkor már "észlelői múlt" is volt a hátam mögött. Sorban felvettem a kapcsolatot az angol Webb Society-vel, a The Astronomer című kiadvánnyal, s az amerikai ALPO-val. Persze nehéz is lenne mindent felsorolni. De az is szinte magától jött már, hogy neves külföldiekkel is levelezésbe kerültem. Itt még nehezebb lenne a felsorolás. Csak két személyt emelnék ki. Az egyik Walter Scott Houston, aki 1946 óta szerkeszti a Sky and Telescope-ban a Deep-Sky Wonders (Mély-ég csodák) című rovatot. Főleg az ő írásai hatására kezdett behatóbban érdekelni a mély-ég észlelési téma. Részéről viszont nagy elismerés volt, hogy a Sky and Telescope 1979. augusztusi DSW rovatában AAK észleléseket ismertetett! A másik személy David Allen csillagász, akinek kutatási szakterülete az infravörös csillagászat, s jelenleg az ausztráliai AAO-ban van. Ő olyan nagyra értékelte az Albireót, hogy kifejezetten ide írt egy hosszú cikksorozatot Megfigyelések nagy távcsövekkel címmel.

Még azt is megemlíthetném, hogy amikor a változócsillagokkal is foglalkoztunk, nagyon sok, e téren neves személlyel kerültem kapcsolatba, John Bortle-tól Kukarkin professzorig. Mrs. Mattei AAVSO igazgatónővel személyesen is találkoztam Budapesten (J.A. Mattei levele, GIF, 24 kbyte).

JT.: Mikor és miért merült fel benned egy lap megindításának az igénye? Mi volt az Albireo közvetlen előzménye?

SZB.: "Igényem" a szó szoros értelmében soha nem volt ilyenre. Hogy mégis ez történt, annak észlelési előzményei voltak. Az 1968-70-es években én magam és más kaposvári amatőrök is rendszeres észlelési tevékenységet folytattunk, főleg a mély-ég objektumokról. Célszerű volt kölcsönösen megismerni egymás észlelési eredményeit, mint ahogyan láttuk a külföldi kiadványokból: ki milyen távcsövekkel milyennek észlelt egy objektumot? Ez bizonyos értelemben tapasztalatcserének is tekinthető. Először csak arról volt szó, hogy mindenki leírja észleléseit, ezeket összegyűjtve én legépelem annyi példányban, ahányan vagyunk, s szétosztom. Így láttuk, hogy ki mit észlelt. Az érdekesség kedvéért címet is adtunk a gépelt anyagnak: Lyra, s Mély-ég megfigyelések volt az alcíme. 1970-71-ben 7 Lyra füzet készült. Viszont lassan elkezdtünk más észlelésekkel is foglalkozni, így szinte magától adódott, hogy ezeket is közreadjuk egymásnak. Ennek az Albireo címet (Csillagászati megfigyelések alcímet) adtuk, s az 1971-ben megjelent egyetlen szám Nap, Hold, bolygó, állatövi fény, meteor és kettőscsillag észlelési leírásokat tartalmazott. Tehát volt egy előd (a Lyra) és egy talán "ős-Albireo"-nak nevezhető füzet is.

Időközben a TIT megyei szervezeténél felvetették azt a kérdést, hogy a TIT keretei között miért nem csinálunk valamit, ha már ennyi aktív amatőrcsillagász van Kaposváron. Ezért alakult meg a TIT Somogy megyei Szervezetéhez tartozóan az Albireo Amatőrcsillagász Klub. 1971. június 1-jén volt az alakuló ülés, melyen rajtam kívül Gombás Géza, Hevesi Zoltán, Horváth László és Hudi László vett részt. A TIT vállalta, hogy havonta kiadja stencilezve az Albireót, mint megfigyelési tájékoztatót. Ezzel az ország más részein élő azon amatőrök, akik hasonló érdeklődésűek, csatlakozhattak hozzánk, s közölhették az Albireóban észleléseiket.

JT.: Miért volt olyan rövid életű a TIT-nél az Albireo? Hogyan került át a Kilián Művelődési Központhoz?

SZB.: A TIT kiadásában 7 szám jelent meg. Egyszerűen közölték, hogy nem csinálják tovább a kiadványt, főleg a stencilezéssel kapcsolatos technikai problémákra hivatkoztak. Hogy volt-e más is a háttérben - erről semmi konkrétum nincs, így ezt a fantáziádra bízom.

A Kilián Művelődési központnál Gulyás János igazgatónak az volt a véleménye, hogy egy ilyen jellegű klubnak nagy szerepe van a közművelődésben, s éppen a művelődési központok feladata, hogy a tagok aktív munkáján alapuló csoportokat működtessék. Vállalta a kiadványhoz szükséges pénzösszegek biztosítását. Hamarosan áttértünk a rotagépes sokszorosításra és a nyomdai borítólapra is. Amint a mostani számokban is látható, a Kilián Művelődési Központ jelenleg is hozzájárul a költségekhez, attól függetlenül, hogy az Albireo nem Kaposváron készül.

JT.: Kiket említenél meg: kik segítették és kik hátráltatták legjobban a munkádat?

SZB.: Az én munkám lényege az volt, hogy információkat nyújtsak azok számára, akik észlelni akarnak, és hogy ezek az észlelések meg is jelenhessenek. De arra törekedtem, hogy a munkához mások is "hozzáférhessenek". Részben a rovatok összeállítása, nagyobb észlelési anyagok feldolgozása vagy cikkek írása révén. Azokat is mindig igyekeztem segíteni, akik más kiadványokat indítottak. Az volt a nézetem, hogy a magyar amatőrcsillagászat fejlődését jelenti, ha több észlelési kiadvány vagy körlevél jelenik meg.

Mindezek összessége a meghatározója a magyar amatőrcsillagászat eredményességének. Nagyon helytelen lenne, ha neveket említenék, hisz az Albireóban mindig láthatók voltak azok a plusz munkák, melyeket nem én végeztem, hanem mások. De bizonyára rontaná a jubileum hangulatát, ha akadékoskodókat vagy külső vetélytársakat neveznék meg.

Még annyit el kell mondanom, hogy jelenleg az amatőrcsillagászat irányítói, bármelyik kiadványhoz is tartoznak, túlnyomó többséggel az AAK-ban kezdték!

JT.: Mire emlékszel vissza legszívesebben, és mit tartasz a legnagyobb eredménynek?

Szentmártoni Béla és Juhász Tibor 1977-ben egy karcagi észlelőtáborban.

SZB.: Talán többfelé választanám e témát. Először is észlelésekkel kapcsolatosak a legkedvesebb emlékeim. Néhányat megemlítek. Az 1957. évi két üstökös, az Arend-Roland és a Mrkos máig is a legszebb üstököseim voltak, amelyeket láttam. Egy kis 6 cm-es f/5-ös refraktorral néztem őket, jó néhány estén. Megkapó látvány volt a holdak árnyékának végigvonulása a Jupiter sávjai között. Ehhez 6,3 cm-es refraktorommal volt szerencsém. Hasonló jellegű volt a Merkúr átvonulása a Nap előtt. Szintén nagy élmény volt egy fehér flert látni a Napon. Természetesen rendkívül sok égi szépséget láttam a 15 cm-es RFT-vel, ez adta meg először, hogy igazi "mély-ég csodákat" lássak! Másodszor, nagyon sok szép emlékem fűződik a különböző észlelőtáborokhoz, országos találkozókhoz, különböző helyeken tett látogatásaimhoz. Ezek alkalmával nagyon sok, addig csak levelezésből ismert barátommal találkoztam személyesen. De ugyanígy nagy örömnek tekintettem, amikor nálam jártak látogatóban. A kaposvári lakásomban jó néhányan megfordultak, sokan többször is!

Harmadszor, az az eredményesség, mely az AAK-tagok munkáját jellemezte. Jól ismertté vált az AAK és az Albireo neve szerte a világon. Hogy csak a néhány legfontosabb, nemzetközinek számító központot említsem, melyekkel kapcsolatban álltunk: ALPO, AAVSO, NDSOS, Webb Society, TA, s a moszkvai Sternberg Intézet.

Ezekhez szorosan kapcsolódik az a tény is, hogy az Albireo számára sok külföldi amatőrtől kaptunk észlelési anyagot, cikkeket. Mély-ég, kettősök, változók, üstökösök, Nap egyaránt szerepelt közöttük. S nem csak a környező országokból, hanem az USA-ból, Kanadából, Angliából, Írországból, Finnországból, Olaszországból. Ennek révén olyan nemzetközi észlelési központtá vált az AAK, ahova külföldiek is szívesen küldtek észleléseket!

JT.: Mikor és miért határoztad el, hogy visszavonulsz?

SZB.: Tulajdonképpen már régóta szerettem volna visszavonulni a szerkesztéstől, s a vele járó rengeteg "nem észlelő" munkától. A rengeteg gépelés, a levelezések, a fűzés és postázás ilyen hosszú idő alatt már fárasztóvá vált. S végre eljött az az idő, amikor volt kinek átadnom a szerkesztést, és sikerült megoldani a kiadási munkát, ha kezdeti nehézségekkel is.

JT.: Ha már itt tartunk: hogyan tetszik a jelenlegi Albireo?

SZB.: Nagyon tetszik, ahogy szerkeszted, én sem csinálnám jobban, még azzal együtt sem, hogy most lehetőség van illusztrációs anyag közlésére is. Elárulom most már, hogy ha előre nem bíztam volna benned, nem mertem volna "visszavonulni"!

JT.: Ez a dicséret nagyon hízelgő, de térjünk vissza hozzád. Tapasztalataid alapján mit tudnál tanácsolni a fiatal amatőrcsillagászoknak?

SZB.: Észlelőink többsége városokban él, ahol a levegő tisztasága és a fényözön nehezen teszi elképzelhetővé az eredményes észlelést. Igyekezzetek kijutni távcsöveitekkel a városokból minél többször. Az objektumok saját szemünkkel történő, közvetlen látványát nem pótolhatják a könyvekben található, nagy távcsövekkel készült fényképek! Gondoljatok arra, hogy ami Messiernek vagy a Herscheleknek a felfedezés élményét jelentette, ugyanazon objektumok látványa a saját magatok számára felfedezés. Ismerjetek meg minél többet az Univerzum csodálatos objektumaiból!

JT.: Végezetül: vannak-e még érdekes élményeid, történeteid a csillagászattal, az Albireóval kapcsolatban?

SZB.: Rengeteg van! Reménytelen is lenne mindent ilyen hirtelen felidézni, s biztosan egy vaskos kötetben lehetne csak leírni őket. De hagyjunk visszaemlékezési anyagot a jövendő 200. és 250. szám számára is!

JT.: Nem fogunk elfeledkezni erről az ígéretedről. S olvasóink nevében is köszönöm a beszélgetést!

(Az Albireo 150. számában csak az interjú szövege jelent meg, az itt látható kép és a hivatkozások nem voltak benne.)